I. Magyar Speciális Független Filmszemle - Fábián Gábor összefoglalója

Az I. Magyar Speciális Független Filmszemle

Az I. Magyar Speciális Független Filmszemle 2015. október 8.-án került megrendezésre Budapesten, az Eötvös10 Közösségi- és Kulturális Színtérben.

A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület együttműködésben a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesülettel első alkalommal rendezte meg ezt a fontos és hiánypótló filmes seregszemlét. A sérült emberek - éppen a sérültségeikből adódóan - szűkebb lehetőségekkel rendelkeznek az önkifejezés és a megmutatkozások terén.

A speciális filmszemle éppen erre az igényre reagálva teremtette meg a lehetőséget, amelynek népszerűsége már az első alkalommal bebizonyította létjogosultságát. Külön öröm, hogy sikerült ezt integrált formában megvalósítani, ahol a fogyatékkal élő emberek együtt az ép alkotókkal mutathatták be alkotásaikat.

Egy új elképzelés megvalósításánál mindig felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is annak célja? Egyesületünk azon dolgozott és dolgozik jelenleg is, hogy valami pluszt adhasson a fogyatékkal élő embereknek és mindenkinek, aki ebben a különös kezdeményezésben valamilyen módon részt kíván venni. Adni megmutatkozási lehetőséget, élményt, célt, inspirációt, ötleteket, szakmai tanácsokat, elismerést, esetenként technikai eszközöket a filmes munkát megkönnyítendő, és ami a legfontosabb emberi kapcsolatokat, egy újabb közösségi élményt.

A rendezvényre 42 film érkezett, 7 óra játékidőben, amit előzsűri válogatott az így is 6 órát meghaladó 35 filmből álló vetítési programba.

I. Magyar Speciális Független FilmszemleA pályaműveket értelmi fogyatékossággal élő speciális filmesek, pszichiátriai- és szenvedélybetegek alkotók, valamint civil függetlenfilmesek küldték a Filmszemlére. Számszerűsítve a fogyatékos emberek munkái kerültek többségbe, nem sokkal előzve meg a civil filmesek sérültek világáról szóló filmjeit. A pszichiátriai- és szenvedélybeteg alkotók irányából érkezett a legkevesebb, összesen 7 pályamű.

Mivel nem egy hagyományos filmszemléről beszélünk, annak felépítése és összeállítása egy kísérlet is volt, hogy vajon miként működhetnek, miféle hatásmechanizmusokat érhetnek el egy vetítővásznon, együtt, egy csokorban vetítve, egy bizonyos célcsoport önmagáról, vagyis teljesen belülről készített alkotásai, illetve a róluk kívülről készített ép filmesek munkái. A hatások tényleges megítélését jelenleg még nehéz megfogalmazni, mivel a rendezvény óta kevés idő telt el ahhoz, hogy az alkotófolyamatok megfelelő intenzitással folytatódhattak volna. Viszont ami biztos, hogy az alkotók érzékeny emberek, akik felvállalnak, de mondhatjuk azt is, hogy magukba fogadnak egy-egy témát, egy érzést, amelyet aztán, ha minden sikerült, egy kész, kerek alkotásban fogalmaznak meg. Ez igaz a sérült, de az ép alkotókra is. Itt külön emelném ki az olyan civil filmeseket, akiknek valamiért fontos ennek a világnak a feldolgozása, noha személyesen nem érintettek. Valószínű ők már tudják azt az alapigazságot, amit Bereczki Csaba a Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi részlegének igazgatója is megfogalmazott a filmszemle megnyitóján köszöntőbeszédében, hogy „valójában mindnyájunkban van egy sérült rész”.

Most először a Magyar Speciális Független Filmszemlén kötöttségek nélkül együtt nézhették végig egymás és a saját alkotásaikat a sérült és az ép alkotók, fogadhatták be így, az amúgy is nyitott emberek, egy másik nézőpont gondolatait. Ahogy egy kedves újságíró ismerősünk fogalmazott írásában, ez volt az az alkalom, ahol a résztvevők „egymás szemében” láthatták önmagukat. Bízunk benne, hogy ez a találkozás minden résztvevő számára kellőképp inspiráló volt, azzal, hogy láthatták a sérült alkotók, akik segítőikkel sok esetben még csak most tanulják a filmkészítés folyamatait, hogy miként dolgoznak, és miként látják őket a civil függetlenfilmesek és ugyanígy a másik irányból, az ép alkotók is láthatták és érezhették azt a különös érzésvilágot, amit csak a sérült emberek tudnak felkínálni filmjeikben. Itt tudatosodik bennem, a maga teljes valóságában egy sokat használt kifejezés, miszerint valóban „szükségünk van egymásra”. A magam részéről akkor lennék a legboldogabb, ha az évek folyamán láthatnám a készülő filmekben azt a pluszt, ami ezekből a találkozásokból ered.I. Magyar Speciális Független Filmszemle

Az alkotások rendkívül széles skálán helyezkedtek el mind a téma megközelítések, mind pedig a megvalósítások terén. Főként portré-, dokumentumfilmek uralták a mezőnyt, de láthattunk kisjáték-, kísérleti- és animációs filmeket is. Éppen emiatt a sokszínűség miatt nagyon nehéz röviden összegezni a filmszemlén megjelent alkotásokat. A filmek többnyire személyes történeteket fogalmaznak meg, szólnak emberekről, kapcsolatokról, sorsokról, az élet legfőbb kihívását jelentő sérültségekről, de a játékosságról is, valamint a szeretetről. Janisch Attila filmrendező a teljes mezőnyt látva a következőképpen fogalmazott: „ennyi szeretetet egyben ritkán láttam”. Láthattunk arcokat, míg máskor csak a kezeket, élhettünk át örömöket, érezhettünk öleléseket, de tanulhattunk is kényszeres hibáinkból, érezhettük a tavasz zsongását, vagy a nyár perzselését, megtudhattuk milyen segítő, terápiás folyamatok adhatnak fogódzkodót a nehéz helyzetekben, bepillantást nyerhettünk intézmények, szervezetek életébe és így együtt láthattunk magát az életet.

Az alkotó emberekre jellemző, hogy szeretnének elmondani valamit, azt, ami valójában foglalkoztatja őket. Ez a közlési vágy ugyanúgy igaz minden filmesre, független attól, hogy hol, hogyan, milyen háttérrel és milyen eszközökkel teszi ezt meg. A filmezés a sérült emberek életében egy újabb lehetőség, ami segíti ezt a közlést, főként olyan embereknél, akik szavakkal nehézkesen, vagy egyáltalán nem tudják elmondani történeteiket. Elmondani valamit, kimondani valamit, főként, ha van, ki meghallgatja azokat, az már maga a gyógyító folyamat. Az alkotás ihletett folyamata, annak mások számára, közösségben való megmutatása kibővítve hozzáértő (szakmai) értékeléssel gyakorlatilag mindent magában foglal, amire egy alkotónak szüksége lehet. A Filmszemle azzal a céllal jött létre, hogy mindhárom kritériumnak megfeleljen: legyen miért alkotni, a filmeket közösségben be lehessen mutatni, illetve mindezek után szakmai visszajelzést is kaphassanak az alkotók, így a fejlődés lehetőségét is megteremthesse. Sajnos az időhiány miatt a szakmai visszajelzésre jutott a legkevesebb idő, erre a jövőben különösen ügyelni fogunk. Szeretnénk a filmszemléknél jól bevált kötetlenebb, beszélgetős együttléteket megvalósítani.   

I. Magyar Speciális Független FilmszemleAz értékelő zsűri kiválasztásában is szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert amellett, hogy a nézőpontok különböztek, mégis finom érzékenységgel és magas szintű szakmaisággal, hozzáértéssel végezte el az értékelő munkát. Mind filmes, mind szociális irányból talán nem túlzás azt mondanom, hogy a legkiválóbb szakembereket sikerült megnyernünk erre a feladatra. A zsűrit Dr. Radványi Katalin ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, tanszéki csoportvezető főiskolai tanára, Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, érdemes művész és Kulcsár Tamás filmrendező, Egyesületünk (MSMKE) alapító tagja alkotta.

A rendezvény további lehetőségét, ezzel együtt színvonalát is növelte az, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. anyagi támogatást nyújtott a rendezvény megvalósításához, jelentősen fokozva ezzel abban az irányban tett erőfeszítéseinket, hogy minél többet adhassunk az alkotóknak és a szemle résztvevőinek. Így módunkban állt a rendezvény egyéb részletein túl, a díjazott alkotások készítőinek olyan technikai eszközöket ajándékozni, amelyek valóságos segítséget nyújthatnak a filmkészítésben. Túl az erkölcsi elismerésen, úgy érezzük, hogy az értékesebb és a gyakorlatban is hasznosítható nyereménytárgyak lehetősége további vonzerővel is bírhat rendezvényünk irányában. (Kiosztásra kerültek: laptop, videókamera, GoPro sportkamera, videóállvány, fényképezőgép és külső adattároló merevlemezek.) Ismerve a szociális ágazatban élő alkotók technikai körülményeit, bízunk benne, hogy ezzel valóban tudtunk segíteni és abban is, hogy ezt a jövőben is megtehetjük.

A Magyar Speciális Független Filmszemlét Szedlacsek Emília, az EMMI Közösségi Művelődési és Művészeti Osztályának főosztályvezetője nyitotta meg, majd Bereczki Csaba, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. nemzetközi részlegének igazgatója köszöntötte a résztvevőket. A délutáni díjátadón, megtisztelve a rendezvényt Törőcsik Mari a Nemzet Színésze is megjelent, aki szintén köszöntötte a rendezvény közönségét. Személyes megjelenése óriási megtiszteltetés volt számunkra, amellyel maradandó élményt ajándékozott minden jelenlévőnek, még inkább emlékezetessé téve az első Magyar Speciális Független Filmszemlét. A Művésznő nem csupán jelenlétével és örökérvényű szavaival támogatott bennünket, de az elmúlt időszakban, több esetben is ténylegesen segítette a Filmszemlét, hogy az ilyen formában létrejöhessen. Ezen jeles alkalommal Egyesületünk Törőcsik Mari művésznőt hálánk és köszönetünk jeléül tiszteletbeli tagjává választotta, amely oklevél átadására a díjátadó előtti köszöntő alkalmával került sor.

I. Magyar Speciális Független FilmszemlePár gondolatot szeretnék kiragadni a szemlén elhangzott beszédekből, amelyek nálam sokkal kifejezőbben tudják megfogalmazni azt az érzést és szellemiséget, ami a Filmszemlét átjárta. A díjátadót megelőző beszédében Janisch Attila filmrendező arra kérte az alkotókat, különös tekintettel a segítőket, hogy „bízzanak az emberben”, és ne akarják ráerőltetni a speciális filmesekre a saját elképzeléseiket, mert fontos az intézmény, fontosak a körülmények is, de a legfontosabbak azok az emberek, akikért az intézmény van, hisz minden, az intézmény, a film és maguk a segítők is őértük vannak. Mint mondta, nem baj, ha néha ügyetlenebbre sikerülnek a filmek, ha remeg a kéz a felvétlek készítése közben. Mert a művészet sokféle, vannak terápiás és önkifejezési lehetőségei is, ami nagyon fontos az olyan emberek életében, akik szavak helyett csak így tudják kifejezni magukat. Ezért fontos hagyni őket alkotni a maguk lehetőségein belül, csupán megsegítve őket, máskülönben ettől a rendkívüli lehetőségtől fosztjuk meg a fogyatékossággal élő alkotókat. És nem csak őket, minket nézőket is. Mert bizony csak ennek a feltételnek a megléte esetén láthatjuk meg azt a világot, azokat a titkokat, amelyeket a sérült emberek őriznek. „Ezeknek az embereknek olyan dimenzióik vannak, amelyeket mi nem érzékelhetünk” fogalmazott Bereczki Csaba a Magyar Nemzeti Filmalaptól, aki maga is első filmjeit sérült emberekről készítette, hozzátéve azt is, mennyire fontos, hogy a bemutatott filmek minél szélesebb körben juthassanak el a nagyközönséghez, „mert bizony ezek az emberek nagy titkot tudói”.

A „filmeknek az a dolguk, hogy az arcunkba tolják az igazságot” idézett kislányától Szedlacsek Emília főosztályvezető asszony (EMMI) megnyitóbeszédében, ráirányítva ezzel ő is a figyelmet az előbb már említett rejtett titkokra és azok fontosságára.

A Filmszemle szellemiségét a díjazásban is megpróbáltuk éreztetni, így került odaítélésre a „Szemle nagydíja”, az „Arany szárny” nagydíj, az „Arcaink” nagydíj, illetve az „Együtt” nagydíj, melyek nevükben és formájukban is a szárnyalásra, az arcok hiteles megmutatására és a közösségi lét fontosságára utalnak. A 35 film értékelésénél a zsűri nehéz helyzetben volt a tekintetben is, hogy miként tudja értékelni a különböző szekciókban bemutatott, mégis egymás mellett lévő filmeket. A legfőbb kérdés az volt, hogy a sérült emberek filmjeit miként lehet igazságosan együtt értékelni a civil függetlenfilmesekével. Emiatt egy olyan értékelést, illetve díjazást alkalmaztak a szakemberek, amelyet a jövőre vonatkozóan is mérvadónak tekintünk. A szemle nagydíjait megosztva egyenértékűen ítélte oda egy sérült és egy civil filmesnek, vagy alkotó közösségnek, valamint több egyéni különdíjat osztott ki az arra érdemes alkotásokért. Pozitív visszajelzés számunkra, hogy az egyik nagydíjjal jutalmazott függetlenfilmes alkotóközösség levelében külön megtiszteltetésnek nevezte, hogy díját egy sérült alkotóval közösen, megosztva vehette át.

Az első Magyar Speciális Független Filmszemle megvalósulva, minden tekintetben felülmúlta elképzeléseinket. Színvonalában, nívójában, a filmek és a résztvevők létszámában, az alkotások minőségében, a megvalósításon dolgozó csapat és a szakemberek odaadásában, de legfőképp emberi érzéseiben, maradandó élményt nyújtott sokak számára. A díjátadó katartikus, egészen megható pillanatai minden fáradságot és kétséget egy szempillantás alatt feledtettek.Törőcsik Mari az I. Magyar Speciális Független Filmszemle

Ezen emlékek között még inkább érzem azt, hogy a köszönetből sosem elég. Ez úton is köszönjük az alkotóknak, hogy elkészítették és beküldték filmjeiket. Nekik és a Filmszemle valamennyi résztvevőjének, hogy eljöttek és velünk töltötték ezt a csodás napot. Nélkülük semmi sem sikerült volna. Köszönjük a visszajelzéseket, az élménybeszámolókat és az építő kritikákat. Hálásan köszönjük Törőcsik Mari művésznőnek, Szedlacsek Emíliának és Bereczki Csabának az emlékezetes és szívhez szóló köszöntőbeszédeket. Köszönjük a zsűri három tagjának a cseppet sem egyszerű értékelő munkát, az Eötvös10 Közösségi- és Kulturális Színtér igazgatójának és munkatársainak a színvonalas helyszínt, a precíz munkát és a segítséget. Köszönjük együttműködő partnerünknek a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesületnek a segítséget és az állandó támogatást, valamint Mattyasovszky Zsolnay Zsófiának a magas szintű és sokrétű segítségét. Köszönjük legfőbb anyagi támogatónknak a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt.-nek a jelentős anyagi segítséget és a bizalmat. És itt szeretnénk megköszönni a Polmetál Pruszynski Kft. anyagi támogatását, együtt azzal a két, nevét felfedni nem kívánó magánember önzetlen támogatásával, amely óriási segítség volt az Egyesület első lépéseinek megtételénél. Köszönöm Egyesületünk valamennyi tagjának az összefogást és a bizalmat, valamint a megvalósításban való munkát, és köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában részt vett a filmszemle megvalósításában.

Végül szeretném segítségüket kérni a filmek népszerűsítéséhez. Jelenleg keressük annak lehetőségét, hogy a Magyar Speciális Független Filmszemle díjazott filmjeit a nagyközönség elé tárjuk. Mindnyájunk számára fontos lehet ez az elfogadás és a társadalmi érzékenység elősegítése érdekében, akár a filmek televíziós, vagy internetes felületen való népszerűsítésével. Ezen célunk megvalósításában különösen köszönjük az ötleteket és a segítségeket, ahogy a visszajelzéseket is a Filmszemlével, illetve munkánkkal kapcsolatban.

Kérem a filmes alkotótársaimat, hogy ne feledjék jövőre, 2016. október 27.-én Budapesten, az Eötvös10-ben ismét Magyar Speciális Független Filmszemle!

A találkozásban bízva, filmes barátsággal:

       Fábián Gábor, elnök

Magyar Speciális Mozgókép Egyesület

Az I. Magyar Speciális Független Filmszemle díjazott filmjei

„Szemle nagydíj” (megosztott)

Neked mit jelent a szeretet? / Vass Sándor – Püspökladány

XVID – Palota / Papp Tibor, Góman Márk, Surányi Renátó / KOMA, Budapest

„Arcaink” nagydíj (megosztott) (aki legérzékenyebben mutatta be a sérült emberek életét és világát)

ParDown / Kovács Ferenc, Major József, Huzlinger István, Juhász Zoltán - Tordas

Karmák – Dörnyei Tamás / Kinter Alexandra, Soós Csaba, V Molnár István, Tóth Bálint / Északi Támpont Egyesület, Budapest

„Aranyszárny” legkreatívabb film nagydíj (megosztott)

Kedvesem / Kovács Ferenc, Major József, Huzlinger István, Juhász Zoltán - Tordas

Nincs több utolsó / Helstáb Martin / Pécs

„Együtt” közösségi nagydíj

Otthon / Nagy István, Bogdán Attila - Magyarszerdahely

Közönségdíj

Hódító lódító / Könyves Ferenc, Rózsa Sándor - Rum-kastély

Különdíjak:

„A legjobb rendezés” - Kezekbe zárt gondolatok / Kvalla Gábor Balázs

„A legjobb vizuális megfogalmazás” - Ellentétek / Kiss Ferenc, Szalai István - Peresznye-Zsira

„A legjobb elsőfilmes” - Munkánk gyümölcse / Bényei Kálmán, Ivánfi Tibor, Nyíri László, Rácz János, Rácz József, Tóth Mária - Bánhalma

„A legjobb játékfilm” - Fehér napok / Kiss Virginia / Tiszaföldvár

„A legjobb szereplő - És te ki vagy? / Baranyai Tünde - Ágfalva

„Speciális különdíj, a legjobb operatőrnek” - Kék pillangó / M. Nagy László / Helemba

„A legjobb promóciós film” - Mire képes az anyai szeretet… / Faigel Gyula, Vadas László, Lukácsy Zsófia – Budakalász

 

TÁMOGATÓINK / PARTNEREINK: