Interjú Dr. Radványi Katalin gyógypedagógus, pszichológussal

Hogyan és milyen módon került kapcsolatba az értelmileg akadályozott emberekkel és miért ebbe az irányba választott szakmát?

Gimnáziumi éveim alatt a nyári szünetekben dadaként vállaltam munkát egy hozzánk közel épült bölcsődében. Itt olyan kiadványokat olvastam, amelyek a kisgyermekek fejlődésével voltak kapcsolatosak. Előfordult olyan kisfiú is a csoportomban, aki állami gondozásból került nevelőszülőkhöz, a viselkedése már ebben a pici korban is jelentős eltéréseket mutatott (2,5 éves volt). Ezek az élmények vezettek oda, hogy szerettem volna gyermekpszichológus lenni, azonban elsőként a Gyógypedagógiai Főiskolára jelentkeztem, ugyanis abban az időben innen elvileg könnyebben volt lehetőség elvégezni a pszichológia szakot.

Sajnos a kitűnő érettségim és az elért magas pontszámaim ellenére két alkalommal nem vettek fel a főiskolára – később megtudtam, hogy politikai okok miatt –, így elvégeztem a gyógyszerészasszisztens képzőt. A politikai feszültségek csökkenésével újra felvételiztem, ekkor már sikeresen. Közben dolgoztam Csobánkán, az akkori elnevezéssel kisegítő és foglalkoztató iskolában, ahol megismerhettem az értelmi fogyatékos gyermekeket.  Az oligofrénpedagógia-logopédia szakos tanári diplomámhoz szakdolgozati témaként a középsúlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek vizsgálatát választottam, és amikor a főiskolán tanársegédi állásra hívtak, vállaltam azt.

Van esetleg meghatározó élménye?

 Tele van az életem meghatározó élményekkel, és ezek sora rendkívüli módon megnőtt, amióta elvégezve a pszichológia szakot tanácsadó szakpszichológusként működöm.  Meggyőződésem, hogy az a jó munka, ahol az ember folyamatosan tanulhat, mint én azoktól a szülőktől, akikkel kapcsolatban vagyok.

Hogy került kapcsolatba a speciális filmezéssel?

Fontosnak tartom, és a nemzetközi elveknek is ez felel meg, hogy a fogyatékos személyek életének kísérését a humánökológiai modell keretében értelmezzük. Így folyamatosan figyelemmel kísértem és ha tudtam, segítettem azokat a kezdeményezéseket, amelyekkel a felnőttek életminősége javítható.  Így évek óta érdeklődéssel figyelem a Magyar Speciális Művészeti Műhely tevékenységét, illetve még a hallgatóim gyakorlati tevékenységével kapcsolatosan igen jó kapcsolatba kerültem Mattyasovszky-Zsolnay Zsófiával, a VI. kerületi ÉNO vezetőjével, aki ebben az intézményben kiemelt szerepet biztosított a művészeti tevékenységeknek, és tagja volt a MSMME-nek (Magyar Speciális Művészeti Egyesület), jelenleg pedig a Speciális filmezés egyik mentora. Kapcsolatom volt ezen kívül azokkal az intézményekkel, ahonnan a speciális filmezés elindult, oktatóként szakdolgozatokat vezettem a témából. Azt gondolom, hogy a kapcsolat adódott, és nagyon boldog vagyok, hogy részt vehetek ebben a tevékenységben.

Jónak tartja a filmezés alkalmazását a fogyatékossággal élő emberek körében?

Feltétlenül. Két dolog bizonyítja az érzelmi hozzáállásomon és a szakmai ismereteimen kívül ennek indokoltságát: a Speciális Filmszemle során módomban áll találkozni és beszélgetni a készítőkkel, illetve szereplőkkel, melynek során világosan megmutatkozik a filmezésnek a készítőkre gyakorolt igen pozitív hatása. Az elkészült filmek pedig erősítik az elfogadást, ez a tapasztalom, amikor a jelenlegi oktatói munkám során leendő pedagógusoknak vetítem azokat. Ezt az attitűdváltozást bizonyítja a szememben az is, hogy egyre több film készül a témában, neves alkotók is professzionális szinten küldenek be filmeket.

Fontos az ügy mellé állni?

Feltétlenül.

A Speciális filmekkel kapcsolatban van-e olyan élménye, ami meglepő vagy kiemelkedő volt?

Mivel a korábbi évtizedek alatt jól megismerhettem a fogyatékos embereket, velük kapcsolatosan a filmek témái nem teljesen újkeletűek számomra, bár mindig hatnak rám, és új nézőpontokkal gazdagítanak. Felejthetetlen az az élmény, amit a díjkiosztók jelentenek, különösen meghatározó élmény voltszámomra a legelső filmszemle díjazásán azt az örömet érzékelni, amit az első helyezett fiatalembernél láttam.  Ritka manapság az őszinteségnek ez a megélése, ami valljuk be őszintén az „épek között” nem szokás.  És a többiek jelenléte, az együttlét öröme is minden esetben magával ragadó.

Természetesen Törőcsik Marival történő személyes találkozást is meg kell említenem, de minden egyes résztvevő jelenléte nagy élmény a számomra.

A Speciális Független Filmszemlén zsűritagként milyen érzés megtekinteni, értékelni az alkotók által elkészített filmeket? Milyen érzés találkozni az alkotókkal?

Mindig nagyon kíváncsi vagyok az alkotásokra. Azt is be kell vallani, hogy legnagyobb örömömre egyre több film érkezik, így azok megtekintése és érdemben történő bírálata elég sok időt és odafigyelést igényel. Mivel sem a gyógypedagógusi, sem a pszichológusi bőrömből nem tudok kibújni, a szakmai szempontok mindig nagy súllyal esnek latba, mint például hogy ne sérüljenek a szereplők emberi jogai. Erre különösen az értelmi fogyatékos és autista személyek esetében figyelek nagyon, akik esetenként boldogan belemennének olyan felvételek elkészítésébe is, amik nem előnyösek számukra. Nagyon fontosnak tartom azokat a megbeszéléseket, amelyek során a zsűri tagjai, akik több különböző szakmát képviselnek, így több nézőpontból figyelik a filmeket, elmondhatják a saját szempontjaikat, sokat lehet tanulni a többiektől.

Az alkotókkal történő találkozás mindig nagyon izgalmas, jó látni, hogy mennyire igénylik a tanácsokat, mennyire örülnek ezeknek a találkozásoknak.

Melyik filmes műfaj áll a legközelebb önhöz?

Dokumentumfilmek, játékfilmek.

Volt-e olyan film, amelyik valamiért nagyon megfogta?

Igen, több is. Nem szeretnék címeket mondani, mert félek, hogy igazságtalanul kimaradna valamelyik, de az emberi sorsokat bemutató filmek, pontosabban az abban szereplők emberi nagysága, mindig megérint és további tevékenységre motivál a fogyatékosügy területén.

Milyen további lehetőségeket lát a speciális filmezésben?

Gondolkodunk kutatásokban a témában, illetve jó lenne minél szélesebb körben lehetőséget adni a fogyatékos személyeknek a filmkészítésre, vagy legalább a fesztiválon történő részvételre.