Interjú Lovass Tibor médiapedagógussal, a HTOE elnökével

Régóta benne van a filmes, televíziós életben. Milyen út vezetett a mozgókép világához?

Főiskolásként forgathattam az első filmeket, mivel a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Oktatástechnológiai Tanszéke már akkor kiválóan felszerelt stúdióval rendelkezett. Innen indultak néhány év múlva a MTV Szombathelyi Körzeti Stúdiójának adásai is. Szerencsés voltam tehát, hogy a televíziózás és a filmezés szinte minden elemét, a hangosítástól a világosításon át a gyártásvezetésig, a szerkesztésig és a műsorvezetésig megtanulhattam. A diploma megszerzését követően a TIT Vas Megyei Egyesületénél kezdtem dolgozni, és öt év után hívtak vissza a főiskolára, az akkor már rendszeres körzeti híradókat és magazinokat készítő stúdióba. Az idén van ennek kerek 30 esztendeje. Ki tudja mennyi híradós, magazinos anyagot készítettem hat megyét bejárva, sokszor hétvégéken is forgatva, éjszakai vágásokkal. Aztán az első hosszabb dokumentumfilmjeimet is elkészíthettem az MTV számára, de több országos adásba is szerkesztettem anyagokat, s ez volt talán a legjobb iskola!

Jelenleg a Helyi Televíziók Országos Egyesületének elnöke. Milyen feladatokat lát el az egyesület?

A HTOE elnökségének 2004 óta tagja vagyok, és 2016-tól töltöm be az elnöki pozíciót. Jelenleg 97 tagtelevízió érdekeit igyekszünk képviselni a NMHH, a kábelszolgáltatók, a szerzői joggyakorlók felé. Számtalan együttműködő partnerünk van, így a Nemzeti Művelődési Intézet, a Magyar Művészeti Akadémia, A Pécsi Tudományegyetem, a Nyugat-magyarországi Egyetem, és más szervezetek, mint a Nyugdíjasok Országos Egyesülete, akikkel közös műsorokat készítünk. Fontos, hogy naprakészek legyünk a Médiatörvény és egyéb bennünket érintő jogszabályváltozások tekintetében, de most éppen a tagjaink archívumának lehetséges digitalizálásán, majd az anyagok kutathatóságán dolgozunk. Igen komoly értékek, történelmünk fontos eseményeinek képkockái lapulnak a helyi televíziók archívumaiban. Közkincsek, amelyeket meg kell menteni! Egyre nehezebb az utánpótlás biztosítása is, mivel kevés a műszaki kolléga, de jó szerkesztőkben, műsorvezetőkben sem bővelkedünk. Elképzelhető, hogy képzéseket indítunk egy felsőoktatási intézménnyel, ám már multifunkciós zsurnalisztákra lenne szükség, hiszen a tartalom, amit előállítunk, már nem elsősorban a televíziós készülékeken keresztül kerül a fogyasztók elé. Öröm, hogy a nagyobb városaink médiaközpontjai a televízió mellett rádióadásokat készítenek, heti, kétheti újságot adnak ki, és nagyon látogatott hírportálokat üzemeltetnek. Mert lehet, hogy a televíziózás, ahogy ezt a nyomtatott sajtóra is sokan mondják, már a múlté, a tartalmat valakinek mégis csak elő kell állítania.

Hogy látja a televízió jelentőségét napjainkban, a mai modern internetes világban? Vannak változások az elmúlt évtizedekhez képest?

Csak változások vannak! De ebben a rohanó világban baj lenne, ha a műszaki fejlődés nem követné a kényelmi szempontból is elvárt változásokat. Mert valójában mi emberek nem jobban élünk, és ezt a lelki és anyagi dolgainkra egyaránt értem, hanem kényelmesebben, mint évtizedekkel ezelőtt. Tehát kellenek a változások, és erre bizony fel kell készülnünk, és a kollégáinkat képezni. Egyébként a technika segít, szolgál bennünket. Nem minden tagunk tudja tartani a lépést, mivel a kisebb településeken üzemelő televíziók anyagi lehetőségei jóval kisebbek, mint a nagyobb településen működőké, de próbáljuk a NMHH Médiatanácsának a figyelmét erre felhívni, és a segítségüket kérni pályázati kiírások biztosításával. A jövőnk a tét, ezért gondolkodunk a modern, közösségi felületekben, ahol nem csak a hírek, a rövid műsorelemek jelennének meg, hanem szélesebb szolgáltatásokat is nyújthatunk a látogatóinknak. Azt érezzük, hogy a hagyományos feladatainkat kell elsősorban ellátnunk, vagyis tájékoztatni a lakosságunkat, dokumentálni a napi eseményeket, beleértve minden területet, ágazatot, korosztályt, illetve olyan filmeket készíteni, amelyek jeles személyiségeinknek állítanak örök emléket. Szívesen fogadjuk be a mások által készített filmeket. Ki tudja, talán jó lenne egy szombat délutáni filmsáv, ahol egy-egy kisjátékfilm, dokumentumfilm, filmetűd bemutatására kerülne sor, talán rövid beszélgetésekkel fűszerezve. Úgy látom, hogy ezt szeretik, és talán várják is az emberek. A film minden korban tükre az adott nemzet társadalmának! Sokan nézik, de a fiatalabban nem értik az egykori események és a mai kor eseményei közötti összefüggéseket. És ez baj. Az internetes világban ezt nem is fogják megérteni! Ez érdeke a partikularizmus elkötelezett híveinek. Csak az a baj, hogy a megbontott társadalmakban élőknek nem tudnak egységesen elfogadható új együttélési alternatívát kínálni! Én szeretem a mi magyar kultúránkat! Büszke vagyok az őseinkre, és arra, hogy mindig akad egy-két magyar, aki munkásságával emlékezteti a világot erre a Kárpát–medencében élő a kis nemzetre

Életében meghatározó helyen szerepel a mozgókép. Elindította a Göcsej Filmszemlét, majd a Savaria Filmszemlét. Miért fontosak ezek a rendezvények? A kezdeti időkhöz képest milyen változásokat tapasztalt a filmszemlékben?

Az idén lesz 17 esztendeje, hogy az első Göcsej Filmszemlét megszerveztük. Sok alkotó keresett meg azzal, hogy nincs felület, ahol a filmjeiket bemutathatnák. Akkor még VHS kazettán érkeztek a pályaművek, és vonattal, busszal az alkotók. Többen összebeszélve gépjárművel jöttek a képzésekre, mert ezeket a találkozókat annak tartották. Jó hangulatú viták, vélemények formálódtak a bor mellett, és készültek újabb tervek, közös produkciók, amelyeket az eszközparkok összeadásával hoztak létre. Egy nagy filmgyár volt az első néhány szemle pár napja. Se pénz, se posztó, csak elszántság, elkötelezettség a film és a témák felé. Akarat, és a másik munkájának a megbecsülése volt a jellemző az alkotókra. És évről évre egyre többen lettünk! A helyi televíziók nyilvánosságot adtak a győztes filmeknek. És ez volt a lényeg! Megmutatni a gondolatokat a széles tömegek előtt is. Mi így látjuk a világot, a múltat, a jelent, s a jövőt. Ezek a filmek olyan témákat hoztak a felszínre a magyar vidék földjéből, amit a fővárosból talán észre sem lehetett venni! Aztán jött a technikai fejlődés, a modern eszközök, s még több film, miközben számosan lemorzsolódtak. Köztük nagy filmes mohikánok, akiknek a nevét most nem említem, mert senkit sem szeretnék kihagyni. De jöttek a fiatalok, jöttek a diákok, a főiskolások, egyetemisták, és ma már a profik is! Ami a legnagyobb változás a filmszemlék világában, és én ezt az utat helyesnek tartom, a tematizálódás. Igaz, hogy a film egységes világnyelv, a megértéséhez nem kell nyelvvizsgát tennünk! A természetfilmek, a művészfilmek, az ismeretterjesztő filmek, az animációs filmek, a szórakoztató filmek, és sorolhatnám még, külön versenyeznek. Nem is nagyon lehet összevetni azokat egy dokumentumfilm, kisjátékfilm, filmetűd kategóriában. És ez így van rendjén! Csak meg kell mindegyiket szerettetni az emberekkel, mert így tanulhatnak, így segíthetik magukat ebben a zűrzavaros XXI. században eligazodni a hétköznapok során. 

Hogyan került kapcsolatba a Speciális filmezéssel? Miben volt más, mint a hagyományos filmes közösségek?

Ez egy tündérmese! És köszönöm a kérdést, hogy elmondhatom! Fábián Gábor „rontott” meg. A filmszemléken ismerkedtünk össze. Zsirára ő hívott el, és köszönöm a Teremtőnek, hogy így irányította a sorsomat! Akkora boldogságban ritkán éreztem magam, mint ott a szemléken, aztán a filmes napokon! Maga volt a csoda! Mázsaszám volt mérhető a szeretet, a hála! Azt sem tudtam, hogy hova tegyem ezeket a boldog napokat! Tudtam, éreztem, hogy valami nagyon fontos dolog indult el Hollósi Péter igazgatósága alatt! Állandóan arról beszélgettünk, hogy miként lehetne Gábor filmes tevékenységét mérni a lakókon. milyen hatással bírnak a filmek, a filmkészítés, a színpadi játék, a képzőművészet a személyiségre? Miben volt ez más, mint a hagyományos filmes közösségek élete? Ha ettél már ostyát és csokiba mártott ostyát is, akkor könnyebb elképzelni ezt a különbséget is. És annak a zsirai csokis máznak mindig más volt az íze, és az ostya formája is. Nem beszélhettünk tizenkettő egy tucatról! Álmok keltek életre, megdöbbentő témák filmszalagra! Én közel harminc éve tanítok is. Középiskolás és felsőfokon, illetve különböző szakképzéseken egyaránt. De akkora szerető figyelmet és szomjas tudásvágyat még sehol sem éreztem, mint ott. Már-már zavaró volt a taps, a kézszorongatás a szemléken tartott szakmai értékelések során! Ez a kölcsönös szeretet, az őszinte igazság, a másik sikerén való örömünnep kellene, ez legyen a nemzet megtartó ereje. Szerényebben van mindez jelen a hagyományos (?) filmes eseményeken! Aki nem volt még Speciális filmszemlén, az most minden bizonnyal megmosolyog! Nem baj! Én tudom, hogy erre a gyógymódra, amely a mosolyt döbbent tekintetté, majd az arc befolyásolhatatlan megmerevedésévé változtatja, mindenkinek szüksége lenne. Nehéz az igazsággal és magunkkal szembe nézni, de itt lenne az ideje!

A Magyar Speciális Független Filmszemle zsűrijének munkájában évek óta vesz részt. Milyen érzés? Adott önnek valami pluszt?

Nagyon hiányzott a találkozó, amit a vírus elrabolt tőlünk! Szeretem a kollégákat, mert jókat csörtézünk a zsűri tagjaival a döntés meghozatala előtt, s mindenki a maga területének kiváló ismeretében érvel az igaza mellett! Ezek nem légből jött, kötelező, illedelmes frázisok! Bizony ma már nagyon nehéz dönteni! Sokat, nagyon sokat fejlődött a speciális filmezés! Fejlődtek a mentorok, több a szakmai nap, immár országosan több helyen működnek az alkotótáborok, közösségek, és ez jót tett a területnek! A múltbeli fotókat nézve minap a kezembe került egy kép, ahol éppen Törőcsik Mari a Nemzet Színésze beszél a zsúfolásig megtelt zsirai otthon kultúrtermében. Szó szerint elfogyott még a megfagyott levegő is! Micsoda évek voltak! Micsoda kiváló filmes szakemberekkel! És ez a fejlődés töretlen. A kezdeti célok átíródtak. Bátrabb, nagyobb, nehezebben elérhető célkitűzések felé halad a speciális filmezés. Egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak a rendezvények, több a támogatás (persze ez lehetne még nagyobb), és ez azért plusz muníció, mert már mögöttünk van. Erre már büszkék lehetünk, ez már történelem, s mi valamennyien résztvevők ott vagyunk megemlítve ebben a történelemben. Vallom, hogy az ember két dologért született. Az egyik az, hogy megtalálja küldetésének feladatát, a másik az, hogy azt véghezvigye. Lehet több a küldetés, de fel kell azokat ismerni, és a kapott talentumok mértéke szerint megoldani azokat! Ezt a pluszt adta és adja a Magyar Speciális Független Filmszemle a számomra!

Van esetleg különbség az ön által alapított filmszemlék és a speciális filmszemlék között? Gondolok itt a rendezvény megvalósítására, a beérkezett alkotásokra stb.

Baj lenne, ha nem lenne különbség! Mert akkor nem használnánk a speciális kifejezést! Igen. Ez a szemle speciális, ettől más, ettől több, mint a másik szemlék. De olyan fantasztikusan jó nézni azokat a filmeket, amelyek az érintettekről szólnak, az ő életüket mutatják be, és nem feltétlenül a MSFF felhívására készülnek. Ezek a filmek biztosítják az átjárhatóságot a szemlék között, hiszen az általam is alapított szemléken versenyfilmekként szerepelnek ezek az alkotások! De fordítva is igaz! Boldogan adtuk át az egyik Göcsej Filmszemlén a Peresznyei Otthonban élő Kiss Ferencnek és mentorának, Őri Lászlónak a dobogós helyezésért járó díjat! Különbség van tehát, de sok esetben csak árnyalatnyi!

Mit gondol, hogy lehetne népszerűsíteni a Speciális filmezést, hogy a készült alkotások minél szélesebb rétegekhez eljuthassanak?

Ebben a kérdéskörben közösen, de regionálisan is sokat tehetnének az egyes térségek alkotóközösségei. Merész álmaim egyike volt, hogy a filmekből készített összeállításokat filmklub szerűen kellene az országban kiajánlani, és nem csak vetítésekre, hanem a vetítésekkel egybekötött beszélgetésekre is. Fontos az érzékenyítés, de az is, hogy az érdeklődők elvigyék annak a hírét, hogy a film, mint eszköz milyen hatással van erre a célcsoportra, a fogyatékossággal élő emberekre. Ez közös ügyünk! Javuló marketing tevékenységgel, ami már érezhető, tapintható, biztosan szélesebb érdeklődést tudunk elérni! Nem bánnám azt sem, ha a terület a közösségi médiában is kapna egy kis figyelmet. De amit Gábor most tesz a közösségi médiában, az nagyon kell! A korábbi évek, évtized alkotásaiból válogat, és teszi elérhetővé a filmeket, ez nagyon fontos, de még fontosabb, hogy aki teheti, ossza meg az elérhetőségeket! Ebben a kísérő szövegnek, de még inkább a frappáns és figyelemfelkeltő címadásnak van óriási szerepe. A mai kor embere a cím, az illusztráció, a kép és a rövid, csábító, szenzáció szagú szövegeket nyitja meg! Ebben még fejlődnünk kell, de jó irányba haladunk!

Vannak olyan jövőbeni tervek, amiket mindenképp szeretne megvalósítani?

Létrehoztunk a Savaria Filmakadémia Egyesületet. Többen, akik a filmes területen tevékenykedünk, szervezünk, oktatunk. Ezzel az egyesülettel olyan céljaink vannak a Savaria Filmszemle szervezése mellett, hogy szakmai konferenciákat, szabadegyetemeket, képzéseket indítsunk el a térségben. Mintákat adjunk, és karrierjük első lépéseiben segítsük a fiatal alkotókat. Hozzunk el a városunkba olyan alkotókat, rendezőket, forgatókönyv írókat, operatőröket, színészeket, dramaturgokat, producereket és sorolhatnám még, akiktől tanulni lehet, akiknek köszönhetően a magyar film szép csillagának nemzetközi fénye ma is ragyog! Jeles elődök nőttek fel a magyar nyelv, a magyar kultúra „emlőin”, büszkék lehetünk rájuk. Ahogy András Ferenc Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas rendezőnk mondta: „A magyar nem csak lóra, hanem filmre is termett!”

Template Design © Joomla Templates | GavickPro. All rights reserved.