Ismét egy különleges filmes programban volt részünk a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban, Szombathelyen.

Tele vagyok érzésekkel, gondolatokkal, melyeket a délelőtti program hatásai táplálnak. Ismét együtt voltunk. Találkoztak régi és új ismerősök - és mielőtt a közhelyek elfednék a valóságot, próbálom levetni magamról az oly sokszor hallott kifejezéseket. Azért lenne ez fontos, mert nem akarom az élményt átengedni a középszerűségnek. Valóban speciális, vagyis különleges volt. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban immáron második alkalommal gyűltünk így össze, hogy találkozzunk, hogy beszélgessünk, hogy megmutassuk egymásnak filmjeinket. Hálás köszönet érte Könyvtárnak, és különösen Boros Ferencnek, a rendezvény főszervezőjének.

Bogdán Ferivel, a Képeim című film alkotójával autóztunk Kőszegről a rendezvényre, különösebb kérdések és előérzések nélkül. A délelőtti napfény több-kevesebb… inkább kevesebb sikerrel gyürkőzött neki, hogy legyőzze a májustól szokatlanul hűvös frissességet. A könyvtárban már gyülekeztek a csoportok. A Rumi csapat épp, akkor ért oda, mikor mi is, jó volt ismét találkozni. Kis csoport, üdeség, frissesség, szeretet…

10 órára már mindenki megérkezett, valami érdekes nyugalom járta át a helyet. Az átlátszó üveg lift, mint oly sokszor már a gyerekek körében különös főszerephez jutott. Örültem a helyét kereső emberek látványának, az első, a második vagy épp a sokadik találkozásnak. A földszinten lévő retró kiállítás kimondottan jó alapot adott, távoli érzések, elfeledettnek hitt, mégis elven emlékek képei tanúskodtak a bennünk élő múlt kitörölhetetlenségről, ahogy a rakéta porszívót megpillantottam ennyi év után egy valóságosabb kor többi használati tárgya közt.

A rendezvény házigazdája, Boros Ferenc indította a programot, minden filmről mondott pár gondolatot, majd a vetítéseket követően szót adott az alkotóknak.  Kísérték filmjeiket „régi motorosok” Ágfalváról, az említett Rum-Kastély EGYMI média szakköre és Bogdán Feri kőszegi fotós is, aki egy diafilmmel érkezett. A közönség soraiban velünk volt Szombathelyről az Aranyhíd Alapítvány és a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Nonprofit Kft. egy-egy kedves csoportja, valamint több egyéni érdeklődő.

Magam már minden filmet láttam, többször is, a műhelyek jó részét kezdetek óta ismerem, így munkájukat nyomon tudtam követni, de az ide beválogatott alkotások mindegyikében az volt a közös pont, hogy a Magyar Speciális Független Filmszemlén, Budapesten előzőleg már bemutatásra, illetve díjazásra kerültek.

Tordas: Ölelés

Sajnos nem voltak velünk az alkotók. Egy meghatározó közösség, nagyjából 2010 óta készítenek filmeket, és mindig az élmezőnyben járnak. Jól felismerhető stílusukkal, játékos kísérletező hozzáállásukkal nem csak a szakmai zsűri, de a bemutatók közönségének elismerését is rendre kiérdemlik. A Speciális Mozi programsorozat egyik legtöbbször műsorba választott filmes alkotógárdája.

Helstáb Martin: MSMKE szignál film

Martin nemrég óta foglalkozik filmezéssel, de egyből magasra tört tehetségével, kiforrott egyéniségével. Ezért is kértem fel őt úgy másfél éve, hogy készítse el Egyesületünk és a Filmszemle szignálfilmjét. Egyből igent mondott és hamar el is készítette a filmet. …és nem is akármilyet. A II. Magyar Speciális Független Filmszemlén debütált a film, ahol minden vetítési blokk vele indult és zárult. Nem volt versenyben, de ennek ellenére a szakmai zsűri teljes egyetértésben díjat osztott ki számára. Ez a 22 másodperces animáció így került a Speciális Mozi mostani műsorára. Ez úton is köszönjük Martin!

Rum-Kastély: Rumi bulik Szombathelyen, Két életút egy Kastélyban

A rumi műhely is egy különleges csapat, tele energiával, optimizmussal, állandó megújulással. Filmjük, egy kirándulás képeit örökített meg, és nem is akárhogyan. A rájuk jellemző kedves és vidám módon. Jártak a könyvtárban „Feri bácsinál”, vásároltak a plázában, és régi emlékek után kutattak Szombathely belvárosában (ahol, mikor épp forgattak össze is futottam velük), és örömmel pihentek meg és ettek a McDonald’s-ban. Ismét öröm volt nézni őket.

A másik filmjük a Két életút egy Kastélyban ugyancsak díjazott portréfilmjük, két tehetséges fiatal életét mutatja be. Személyesen tőlük tudhatjuk meg mit jelent számukra a vonat, a fotózás, a párkapcsolat, a zenélés öröme, a fellépések sikere és a barátság.

Ihász - Kozmor Barbara a média szakkör vezetője elárulta, hogy már hetek óta forgatják legújabb filmjüket, mely a fociról fog szólni. Kíváncsian várjuk! Csak zárójelesen jegyzem meg a rumiaknál, hogy a rendezvény végén búcsúzásul kaptam egy puszit és egy hatalmas ölelést is az egyik rumi kisdiáktól, amely annak dacára még mindig meg tud lepni, hogy ebben a (szeretet)közösségben ez egyáltalán nem egy ritka emberi gesztus. Köszönöm!

Bogdán Ferenc: Képeim

Feri Kőszegen él, szenvedélyes fotográfus, jó pár éve kapcsolatban vagyunk, segítjük egymást. Több önálló kiállítása volt már. Képei megalkotásánál a tökéletességre való törekvése példaértékű. Céltudatosan járja a saját útját. A tavalyi Filmszemlére készített először mozgóképet, de ott is a fényképei mozdultak meg csupán egy diaporáma vetítésével, melyben kedvenc képeiből szemezgetett a nézők számára. A zsűri különdíjjal jutalmazta ezt az alkotását, amelyet a rendezvény közönsége most itt is láthatott.

Rozgonyi Gábor és az egri filmes szekció: Face-ek (módszerfilm)

Kicsit eltér a többi film készítésének körülményeitől, mégis szorosan kapcsolódik a speciális filmekhez. Az MSMME és az MSMKE együttműködésében megrendezett Egri Speciális Szakmai Tanfolyam filmes szekciójának kisfilmje egy speciális filmes módszerrel készült, de nem fogyatékkal élő alkotókkal, hanem a szociális ágazatban valamilyen formában részt vevő emberek által. A 2011 óta, amióta elindítottuk a filmes képzést, van szerencsém nekem megtartani ezt a nagyszerű hetet, nagyszerű, érzékeny és kreatív emberekkel. Így volt ez 2017 márciusában is, ahol a tavalyi év után ismét újabb sikereket értünk el a speciális filmes módszerek tesztelésében és kidolgozásában. A Face-ek erről tanúskodik, hogy egy filmmel addig nem foglalkozó, ötlet nélküli ember, a kezdeti lépések nehézségei ellenére miként válik egy film kreatívan szárnyaló alkotójává. Ez a módszer különösen fontos lehet a sérült emberek ötleteinek, gondolatainak felszínre hozásában. 

Ágfalva: És te ki vagy?

Szándékosan hagytam a végére az ágfalvi alkotócsoportot, akiknek egy vidám filmje került bemutatásra és szerencsénkre velünk voltak a film készítői is. Be kell valljam annak ellenére, hogy már régóta ismerem őket, az utolsó három találkozásunkkor rendkívül nagy hatással voltak rám.

Részt vettem velük pár hónapja az ELTE-BGGYK Gyógy-tea elnevezésű programján, ahol szerethető, alázatos jelenlétükkel, ugyanakkor kiemelkedő tehetségükkel, mély és őszinte gondolatiságukkal egyből belopták magukat a közönség szívébe.

Az ágfalvi közösség segítőjével, mentorával, Szalay Józseffel két hete a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság konferenciáján is találkoztunk, ahol fergeteges sikerű filmvetítésekkel színesített bemutatkozó előadásával az egész közönség elismerését és szeretetét kivívta közössége számára. …és most itt Szombathelyen is ugyanezt éreztem, valami különös energia árad belőlük, a hitelesség, ami szerethetővé teszi őket, az örök önmegismerésre való törekvés vágyával, a filmkészítés misztériumának felismerésével. A filmezés eszköz számukra, és megértették, bizony misztikus eszköz, amellyel mindennél hitelesebben lehet bemutatni az „Otthonok népét”, ami 2017-ben még mindig rejtve van a társadalom legnagyobb része elől. A hasonlatot József osztotta meg velünk rövid beszédében, ahogy Illyés Gyula: Puszták népe című regényére utalva, az Otthonok népe témájú filmek elkészítésének szükségességét hangsúlyozta.

Az itt bemutatott És te ki vagy? című filmjük nagy sikert aratott, a gyermekekből és fiatalokból álló közönséget teljesen lekötötte, olykor hangos nevetést és tapsot váltva ki belőlük.

A Speciális Mozi program elindításával az volt a célunk, hogy az intézményekben, szervezetekben, vagy akár a családban élők megismerjék közösségünket, eddigi munkáinkat és ezáltal a többi művészeti ág mellett a film eszközéhez is bátran merjenek nyúlni. Az ilyen alkalmakon közösen szeretnénk elmondani, hogy ne féljenek a nehézségektől, lássák a pozitív példákat, szívják magukba ezen különleges közösség hangulatát és a kamerával lépjenek rá arra az útra, amellyel megtalálhatják azt a csodát, amit mi a speciális filmezésnek nevezünk. A film készítése, a forgatás mindig ünnep, egy felfokozott állapot. Az együtt játék felejthetetlen élmény, nem különben a közönség előtti filmbemutatók, elképesztő izgalmas pillanatokat okoznak az alkotóknak és a nézőknek is. A film önálló életet él és mindig tartogat meglepetéseket, mindig más és más, és ki tudja mitől függ mindez: a befogadók hangulatától, a napszaktól, a technikától? Ésszel nem lehet megfejteni a filmek titokzatos misztériumát, de érzéssel és egyfajta különös, befogadó szemlélettel nincs is a megfejtésére szükség.

Köszönjük a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárnak és Boros Ferencnek a lehetőséget és a szervezést, a filmeseknek az alkotásaikat és a személyes részvételt, a nézőknek és a kísérőknek az érdeklődést, hogy velünk voltak ezen a szép májusi délelőttön!